Avagy a megelégedett ügyfélszerzés, kicsit másképp mint ahogy tanítják…
Amikor Einsten most nem rég (ügyebár az idő relatív) megírta a relativításról szoló értekezését, Nem hiszem, hogy gondolt arra, milyen kifogásgyárat lehet erre felhúzni. Városunk kifinomult Európához mérten is már-már kielégítő közlekedésében, szinte hajszál pontosan meg tudjuk nézni egy applikácion, pontosan mikor is ment el az orrunk előtt a villamos. Sőt mi több a villamos ablakából tekintve, egy adott pillanatban hagyja el az állomást, míg ezt a peronról nézvel, az eleje már elment az állomásról, míg a vége abszolult az állomáson van még, elérhető közelségben. Ahogy a villamos halad két állomás között, csak az óránkon tudjuk követni mennyi idő telt el, bár amennyiben a kiinduló állomáson is és az érkező állomáson is van óra, egy egyszerű kívonással meg lehet állapítani a különbségből feltéve, ha két állomáson az óra szinkronban van egymással. Na de ügye mihez képest?
Az ügyfélnek fontos kérése volt, hogy a feladatot mihamarabb, viszonylag rövid idő alatt végezzük el. Ehhez semmi más nem kellett, csak az, hogy szorgos kis csapatunkat össze szedjük relatív azonos időben egy adott helyre. Amikor a céget megálmodtuk, első sorban arra koncentráltunk, hogy minőségben kiemelkedőek legyünk a versenytársaink előtt. Nagyon hamar kiderült, hogy a minőségi szolgáltatáshoz, nem feltétlenül a feladat milyenségébe való elmerülés az oda vezető út. Sokkal inkább az lett a kihívás, hogy jól tudjuk értelmezni a kifogásgyárban elállított relativitás elméletét. Kiküldésre is került az üzenet ahogy nálunk ez szokás:
„srácok holnap nagytaki 200nm iroda teljes portalanítás délelőtt 10 óra.”
Ahogy az kell, jött is hamar a válasz áradat, kinek éppen miért kellemetlen a tavasz beköszöntével villamos kereket pumpálni, hogy időben, azaz délután egyre odaérjen. Igen kedves olvasó, nem olvasta félre én se írtam el, ahogy azt említettem: az idő relatív. Csapat aktív tagjai reggel már letoltak két helyszínt, a többiek meg természetesen önkét felajánlva bevárták őket, miközben a főnök azon logisztikázott, hogy az alkalmazottja az ő életét megkönnyítve, hogyan juttassa el a kresz tanfolyam gyakorlati vezetés órájára és a harmadik helyszínen lévő létra átszállítását, amely tetőcsomagtartó nélküli autóban hajlékony kollegákról tett volna tanúbizonyságot. Helyzetet mentve, vezetőségünk tagja, délelőtti továbbképzését abszolválva, létra leszállításra került, mielőtt érdektelenné vált volna rendeltetése.
A csapat fiatal, az irodában jellemzően a bútorösszehúzó csavar többet ér mint egy kétszemélyes vacsora nevesebb étteremben…
Relatív egész gyorsan sikerült össze szedni azt az igen kevés de abszolút nem elhanyagolható 2 kezű, 2 lábú gondolkozó, alkalmi munkavégzésre képes inkább barátnak mondható, pontosabban – ha 24 órából 22-t vele töltessz az már rokon vagy házasság – régi ismerőst akire mindig számíthatsz, ha a fizetett személyre szabott munkaidővel rendelkező munkavállaló, éppen bemondja az unalmast. A munka mértékétől és milyenségétől függően hirtelen elfoglaltabbak lesznek mint egy amerikai miniszter de az is előfordulhat, hogy a mosógépet bekapcsolva örző-védő személyi testőrré szellemült, Arnold Schwarzeneggeré edzett, igaz kicsit bátortalan 2 mondat hagyja el a száját: – De meg kell várnom, hogy lejárjon a mosógép. ( Miért, elmászik? Talán eltéved 45 négyzetméteren? ) Erre karhatalmunk egyik tagja csak legyinteni szokott, míg a másik szemforgatva kezdi fellapozni a telefonkönyvében kedvencek között elmentett kedves ismerőseit…… hát így van köztünk doktor, katona, ügyvéd, pénzügyi tanácsadó, repülőgépszerelő, könyvelő, gyógyszerész és lett majdnem egy nyomozónk, de hasonló szituba ragadva nem találta a mosógépet a lakásba így fájdalmas búcsút mondva egymásnak másik időpontra érthető okokból nem lett munka szervezve a segítség nyújtására.
Kiscsapatunk tagjai lassan szállingóztak egyenként az adott helyszínre, vagy a távolság miatt késett a munkavállaló vagy akinek sikerült megtalálnia a mosógépet otthon sőt, pár saját használatra vett felszereléssel budapest tömegközlekedésén bosszankodva, sietett arra az eseti megbízására ami egyáltalán kérdéses volt, hogy a kedves ügyfél elfogadja ezt a mérhetetlen bakit mindenki részéről és hajlandó még pár órát várni, hogy a felújítás alatt álló irodájából egy gyönyörű palotát varázsoljunk amit megérdemel. Az elő örs hiányos létszámmal érkezve a rakparti irodába, ügyfelem csodálkozva nézett, -Jéééé itt vagytok, de kevesebben……..
Ne is foglalkozz vele, hamarosan megérkeznek a többiek is. – válaszolt elcsukló hangon az a személy, akinek harsány hangja még az orvosi rendelőben csukott ablaknál is kivívja az aszisztens tiszteletét.
Bátorságból mondanám csak hogy nem is fordult meg a fejemben, a kedves megrendelő nem invitál be az ajtón hanem sarkon fordulva csapja ránk a nyílászárót. Kevesebb mint 3 emberrel érkeztünk, az ígértekkel ellentétben eszközök és tisztitószer nélkül. Végig nézve a csapatot reménykedni tudtam, relatív gyorsan itt kell már lenni a maradék kettőnek de addig amit lehet azzal amink van kezdtünk neki a feladatnak. Telt múlt az idő, 10 perc eltéréssel helyén voltunk mi az eszközök a tisztitószerek a borzalmasan gigamega csúszást behozva dolgoztunk megállás nélkül fegyelmezetten egymás után mint a kisangyalok így a tervezetthez mérten adott időre a megbízás teljesítve lett a kértek szerint így a finom kávé, és hálás köszönet után további felkérés jött rendszeres munkavégzésre a vezetőség legnagyobb örömére.
Új ügyfelünk levonta a konklúzíót miszerint a legjobb ha egy héttel előtte felcsörög már minket telefonon időpont egyeztetés céljából , hogy relatívan tudjunk alkalmazkodni a munkafolyamatok befejezésének határidejéhez. Konstatálva a helyzetet sosem gondoltam, hogy egy munka megszerzéséhez és egy új üzleti partneri viszony kialakításához csak annyi kell: hogy odaérjen mindenki relatív adott időben egy relatív összeszokott csapat.
